Amennyiben gipszkartonra burkolunk, a bordasűrűség ne legyen több 40 centiméternél. Erősebb bordákat használjunk és két réteg gipszkarton lemezt erősítsünk a profilokra! Sorell Primer Uni vagy Sorell Primer Deep alapozókkal hengereljük át alaposan az alapfelületet. Ha nagyon biztosra akarunk menni, akkor Sorell Primer Grip tapadóhíddal is alapozhatunk, ami egy lényegesen erősebb tapadást biztosít, természetesen ez esetben nem kell Sorell Primer Uni-t vagy Primer Deep-et használni! A felcsavarozott kartonra Sorell MultiFlex S1 flexibilis ragasztóval gletteljünk üvegszövet hálót, hogy egyben mozogjon a felület a könnyűszerkezettel. Az erősített kétrétegű gipszkartonfalra felburkolandó lapok tömege ne legyen több, mint 45 kg/nm. A merevített lemezprofil szerkezet legyen mechanikusan „bekötve” a hozzá záró merőleges falakhoz, illetve a mennyezethez és a talajhoz, nehogy a tömeg elmozdítsa! Ytong-ból épített válaszfalak esetében is feltétlen figyeljünk a „bekötésre”, ha a fal vastagsága nem haladja meg a 12,5 cm-t.

Ha a falfelületen már van meglévő kerámia, kő, vagy gresburkolat, akkor azt vagy távolítsuk el, vagy Sorell Primer Grip tapadóhíddal kenjük le. Ezután nem kell Sorell Primer Uni vagy Primer Deep alapozó, a tapadóhíd bőven megfelel burkolási alapfelületnek. Egyes esetekben (pl. kis méretű kőmozaikok) közvetlenül a megszáradt tapadóhídra erős kőragasztóval (Sorell MultiFlex S1, Sorell InnoFlex vagy Sorell MaxiFlex S1) gletteljünk üvegszövet hálót, hogy egy síkba hozzuk a felületet, és az apró mozaikok ne billenjenek ki a síkból. Kezdhetjük a burkolást!

Vakolt, illetve gipszkarton, Ytong vagy téglafal felületeket Sorell Primer Uni vagy Sorell Primer Deep alapozóval kell lekenni. Fontos tudnivaló, hogy az alapozó pormentesíti a felületet és eltömíti a pórusokat, így a csemperagasztóban megmarad a víz, egészen a kötés befejezéséig.

Természetes burkolatokhoz, vagy az Otti kövek ragasztásához csak jó minőségű ragasztót használjunk. A burkolatok súlya és rusztikussága megköveteli a jó víztartóképességű, emelt minőségű, lecsúszásmentes ragasztóhabarcsok használatát. Erre a célra kifejezetten alkalmasak a Sorell MultiFlex S1, a Sorell InnoFlex vagy a Sorell MaxiFlex S1 ragasztók. A bekevert habarcsot fogas glettvassal kell a falfelületre és a glettvas sima oldalával a burkolat hátfalára felvinni. A magas minőségű, egyedi gyártású burkolatok hátfalán néha cementfátyol, por, vizesedés lehet, ami csökkentheti a tapadást, ezért ezt több húzással gletteljük át a ragasztóval addig, amíg az már nem pöndörödik fel és szemmel látható a felületen való egyenletes szétoszlása. Ha kiegyenlített a belső tér hőmérséklete és a falat kellően alapoztuk, akkor elég lehet a burkolat hátfalára történő felkenés is.

Rusztikus élű burkolatok felrakásakor (pl. Otti Pietra Antik Mészkő, Rakott fal termékek) faékek alkalmazása célszerű. Vegyük figyelembe a kötésháló sortartását és a fugaképet! A fugakereszt ilyen burkolat rakására nem alkalmas. A nehezebb cementlapok (40×40 cm felett) már eltolhatják az alattuk lévő sort, így ezeket falba vert szöggel, vagy csavarral érdemes ideiglenesen fixálni. Ha túl gyorsan halad a burkolás, akkor érdemes megvárni, amíg a nehéz lapok alatti ragasztó meghúz. Kisebb, vagy nem túl rusztikus raszter osztású, egyenesebb élképzésű burkolólapok esetében már fontos a sortartás és érdemes fugakeresztet, léc alátámasztást alkalmazni. A sorokat időnként vízmértékkel, vagy lézerrel ellenőrizzük.

 A kőcsempék (pl. Otti Mozaikok, Pietra Standard, Aulich, Terrazzó Flóra, Viktoriánus termékek) burkolásakor a látható végső burkolat-felület legyen egyenletes, síkba rendezett, amit vízmértékkel tudunk folyamatosan ellenőrizni. A burkolat kézi gyártásból eredő vastagsági eltéréseit vastagabban felvitt ragasztóréteggel lehet kompenzálni, mely célra a legjobb választás a Sorell MaxiFlex S1 vastagágyazású ragasztóhabarcs. Keveréskor figyeljünk oda, hogy a ragasztó megfelelően sűrű legyen.

Először is győződjünk meg róla, hogy a felburkolt kövek stabilak-e, nem mozognak. A kötéshez megfelelő hőmérsékletre, páratartalomra, jó kötőanyagra és megfelelő keverési arányra van szükség. Mindezen paraméterek optimális megléte esetén a ragasztó maximum 24 óra alatt megköt. Ezután jöhet a fugázás. A távtartókat, kereszteket, ékeket távolítsuk el és a felesleges kitűremkedett ragasztót spaklival, csiszolóvászonnal takarítsuk le a felületről és a fugaközökből.

 Rusztikus kőfalak 40-50 mm-es házagkitöltésére a Sorell StoneColor Rustic prémium minőségű durva szemcsés fugázóhabarcs, padlóburkolatok legfejjebb 20 mm-es hézagkitöltésére pedig a szintén prémium minőségű, középszemcsés Sorell StoneColor Patio fugázóhabarcs a legmegfelelőbb választás. A fugák kikeveréséhez tartsuk be a csomagolásokon előírt víz mennyiséget és a kivitelezéshez szükséges környezeti kívánalmakat. Ne legyen tartósan 5 fok alatti a hőmérséklet és a fugát ne érje tartósan erős, tűző napsugárzás. Tűző napsütéskor, erős szélmozgásnál a fugamasszából a víz azonnal elpárolog és nem tud rendesen kikötni az anyag, vagyis megég. Nyilván ez belső térben nem túl gyakori probléma, de ha ilyen helyzetben kerül sor a kivitelezésre, akkor feltétlenül teremtsük meg a megfelelő körülményeket.

 A rusztikus burkolóelemeket és kőfalakat érdemes széles, akár 1-5 cm fugatávolsággal felburkolni. A célra tökéletes megoldás a Sorell StoneColor Rustic kőfal fugázó, amely 8 féle színkivitelben elérhető. Padló fugázásra a Sorell StoneColor Patio terméke a legmegfelelőbb, mely szintén 8 féle színkivitelben kapható. Feltétlen ügyeljünk a burkolat és a tömítő kontrasztjára is: a kontrasztos karakteres, a laphoz hasonló színű harmonikus, természetes összképet ad.

 Figyelem! A fugák a természetes kövekre és a betonlapokra, műkövekre könnyen ráéghetnek! Végezzünk próbafugázást, ha még nem csináltunk ilyet! Ez egyébként a színek miatt is fontos lehet, illetve kipróbálhatunk pár technikát: például ha az egész felületet telibe fugázzuk, vagy a közöket fugazsákkal nyomjuk ki úgy, hogy ne érje a kő felületét.

 A már nem folyékony („éppen meghúzó”) fugát nedves szivaccsal töröljük le a burkolatról úgy, hogy a fugaközöket ne mossuk ki túl mélyen! A speciális szivacsot tiszta vízzel mossuk ki gyakran, nehogy elmossa a habarcsot a kövek felületén. Ügyeljünk továbbá arra is, hogy megfelelően egyenletes legyen a „fugakép” a burkolat teljes felületén.

Egyes Otti vagy természetes kőburkolatnak jól áll, ha telibe fugázzák, de van olyan eset is, amikor ez nem kívánatos. Ha szeretnénk kissé kopottas, rusztikus burkolati összképet, akkor a fugafátyol még kívánatos „összetevő”, egyfajta látványelem is lehet. Gyakoribb esetben ennek a finom „lisztes-ködös” fátyolnak az eltávolítása a cél, vagyis minél tisztább felület elérése.
Ha a burkoláskor a fugaanyagot nem égettük a felületre, akkor egészen könnyű helyzetben vagyunk, mert egy enyhe ecetes-vizes áttörlés segíthet a végső felületi kép elérésében. Erősebb szennyezettség esetén háztartási sósav és víz elegye a megoldás.
Végezzünk próbát egy kisebb, „eldugott” felületen! Figyelem: a sósav túlságosan töményen alkalmazva kikezdheti a kő felületét, mert a kálciumkarbonát ellensége a sav! Mértékkel alkalmazzuk: pl. 10% sósav, 90% víz. Ha ez nem segít, akkor próbálkozzunk 20%-val, és így tovább.
Nagyobb ragasztó, illetve fugamaradványok csiszolóvászonnal is eltávolíthatók a felületről. A beton és a műkő felületén jelentkező karbonátos foltok a technológiából eredő természetes folyamatok eredményei és a burkolat kézműves-természetes jellegét fokozzák. Nem számít hibának, de ennek mértéke, láthatósága viszonylag szabályozható.

A különféle szennyeződésektől, illetve a vízbeszivárgástól gyakran óvni szeretnénk a burkolatot. Ennek a felületkezelésnek az anyaga, mértéke függ az elérni kívánt összképtől és a burkolat funkciójától.

 Az impregnálás a felületkezelésnél egyszerűbb, olcsóbb megoldás. Az impregnáló anyagok többnyire vízbázisú, egykomponensű víztaszító anyagok. A burkolat felületén réteget nem képeznek, de beszívódnak a felületbe és kitöltik a póruskamrákat. Így mérsékelten megakadályozzák a szennyeződések (kávé, vörösbor, olaj, kóla), valamint a víz bejutását. Az impregnáló anyagok egy része kismértékben színelmélyítő hatású, mint a Sorell Wall Protection, egy része pedig semleges, láthatatlan marad a száradási idő után, mint a Sorell GPUR.

Amennyiben gipszkartonra burkolunk, a bordasűrűség ne legyen több 40 centiméternél. Erősebb bordákat használjunk és két réteg gipszkarton lemezt erősítsünk a profilokra! Sorell Primer Uni vagy Sorell Primer Deep alapozókkal hengereljük át alaposan az alapfelületet. Ha nagyon biztosra akarunk menni, akkor Sorell Primer Grip tapadóhíddal is alapozhatunk, ami egy lényegesen erősebb tapadást biztosít, természetesen ez esetben nem kell Sorell Primer Uni-t vagy Primer Deep-et használni! A felcsavarozott kartonra Sorell MultiFlex S1 flexibilis ragasztóval gletteljünk üvegszövet hálót, hogy egyben mozogjon a felület a könnyűszerkezettel. Az erősített kétrétegű gipszkartonfalra felburkolandó lapok tömege ne legyen több, mint 45 kg/nm. A merevített lemezprofil szerkezet legyen mechanikusan „bekötve” a hozzá záró merőleges falakhoz, illetve a mennyezethez és a talajhoz, nehogy a tömeg elmozdítsa! Ytong-ból épített válaszfalak esetében is feltétlen figyeljünk a „bekötésre”, ha a fal vastagsága nem haladja meg a 12,5 cm-t.

Ha a falfelületen már van meglévő kerámia, kő, vagy gresburkolat, akkor azt vagy távolítsuk el, vagy Sorell Primer Grip tapadóhíddal kenjük le. Ezután nem kell Sorell Primer Uni vagy Primer Deep alapozó, a tapadóhíd bőven megfelel burkolási alapfelületnek. Egyes esetekben (pl. kis méretű kőmozaikok) közvetlenül a megszáradt tapadóhídra erős kőragasztóval (Sorell MultiFlex S1, Sorell InnoFlex vagy Sorell MaxiFlex S1) gletteljünk üvegszövet hálót, hogy egy síkba hozzuk a felületet, és az apró mozaikok ne billenjenek ki a síkból. Kezdhetjük a burkolást!

Vakolt, illetve gipszkarton, Ytong vagy téglafal felületeket Sorell Primer Uni vagy Sorell Primer Deep alapozóval kell lekenni. Fontos tudnivaló, hogy az alapozó pormentesíti a felületet és eltömíti a pórusokat, így a csemperagasztóban megmarad a víz, egészen a kötés befejezéséig.

Természetes burkolatokhoz, vagy az Otti kövek ragasztásához csak jó minőségű ragasztót használjunk. A burkolatok súlya és rusztikussága megköveteli a jó víztartóképességű, emelt minőségű, lecsúszásmentes ragasztóhabarcsok használatát. Erre a célra kifejezetten alkalmasak a Sorell MultiFlex S1, a Sorell InnoFlex vagy a Sorell MaxiFlex S1 ragasztók. A bekevert habarcsot fogas glettvassal kell a falfelületre és a glettvas sima oldalával a burkolat hátfalára felvinni. A magas minőségű, egyedi gyártású burkolatok hátfalán néha cementfátyol, por, vizesedés lehet, ami csökkentheti a tapadást, ezért ezt több húzással gletteljük át a ragasztóval addig, amíg az már nem pöndörödik fel és szemmel látható a felületen való egyenletes szétoszlása. Ha kiegyenlített a belső tér hőmérséklete és a falat kellően alapoztuk, akkor elég lehet a burkolat hátfalára történő felkenés is.

Rusztikus élű burkolatok felrakásakor (pl. Otti Pietra Antik Mészkő, Rakott fal termékek) faékek alkalmazása célszerű. Vegyük figyelembe a kötésháló sortartását és a fugaképet! A fugakereszt ilyen burkolat rakására nem alkalmas. A nehezebb cementlapok (40×40 cm felett) már eltolhatják az alattuk lévő sort, így ezeket falba vert szöggel, vagy csavarral érdemes ideiglenesen fixálni. Ha túl gyorsan halad a burkolás, akkor érdemes megvárni, amíg a nehéz lapok alatti ragasztó meghúz. Kisebb, vagy nem túl rusztikus raszter osztású, egyenesebb élképzésű burkolólapok esetében már fontos a sortartás és érdemes fugakeresztet, léc alátámasztást alkalmazni. A sorokat időnként vízmértékkel, vagy lézerrel ellenőrizzük.

 A kőcsempék (pl. Otti Mozaikok, Pietra Standard, Aulich, Terrazzó Flóra, Viktoriánus termékek) burkolásakor a látható végső burkolat-felület legyen egyenletes, síkba rendezett, amit vízmértékkel tudunk folyamatosan ellenőrizni. A burkolat kézi gyártásból eredő vastagsági eltéréseit vastagabban felvitt ragasztóréteggel lehet kompenzálni, mely célra a legjobb választás a Sorell MaxiFlex S1 vastagágyazású ragasztóhabarcs. Keveréskor figyeljünk oda, hogy a ragasztó megfelelően sűrű legyen.

Először is győződjünk meg róla, hogy a felburkolt kövek stabilak-e, nem mozognak. A kötéshez megfelelő hőmérsékletre, páratartalomra, jó kötőanyagra és megfelelő keverési arányra van szükség. Mindezen paraméterek optimális megléte esetén a ragasztó maximum 24 óra alatt megköt. Ezután jöhet a fugázás. A távtartókat, kereszteket, ékeket távolítsuk el és a felesleges kitűremkedett ragasztót spaklival, csiszolóvászonnal takarítsuk le a felületről és a fugaközökből.

 Rusztikus kőfalak 40-50 mm-es házagkitöltésére a Sorell StoneColor Rustic prémium minőségű durva szemcsés fugázóhabarcs, padlóburkolatok legfejjebb 20 mm-es hézagkitöltésére pedig a szintén prémium minőségű, középszemcsés Sorell StoneColor Patio fugázóhabarcs a legmegfelelőbb választás. A fugák kikeveréséhez tartsuk be a csomagolásokon előírt víz mennyiséget és a kivitelezéshez szükséges környezeti kívánalmakat. Ne legyen tartósan 5 fok alatti a hőmérséklet és a fugát ne érje tartósan erős, tűző napsugárzás. Tűző napsütéskor, erős szélmozgásnál a fugamasszából a víz azonnal elpárolog és nem tud rendesen kikötni az anyag, vagyis megég. Nyilván ez belső térben nem túl gyakori probléma, de ha ilyen helyzetben kerül sor a kivitelezésre, akkor feltétlenül teremtsük meg a megfelelő körülményeket.

 A rusztikus burkolóelemeket és kőfalakat érdemes széles, akár 1-5 cm fugatávolsággal felburkolni. A célra tökéletes megoldás a Sorell StoneColor Rustic kőfal fugázó, amely 8 féle színkivitelben elérhető. Padló fugázásra a Sorell StoneColor Patio terméke a legmegfelelőbb, mely szintén 8 féle színkivitelben kapható. Feltétlen ügyeljünk a burkolat és a tömítő kontrasztjára is: a kontrasztos karakteres, a laphoz hasonló színű harmonikus, természetes összképet ad.

 Figyelem! A fugák a természetes kövekre és a betonlapokra, műkövekre könnyen ráéghetnek! Végezzünk próbafugázást, ha még nem csináltunk ilyet! Ez egyébként a színek miatt is fontos lehet, illetve kipróbálhatunk pár technikát: például ha az egész felületet telibe fugázzuk, vagy a közöket fugazsákkal nyomjuk ki úgy, hogy ne érje a kő felületét.

 A már nem folyékony („éppen meghúzó”) fugát nedves szivaccsal töröljük le a burkolatról úgy, hogy a fugaközöket ne mossuk ki túl mélyen! A speciális szivacsot tiszta vízzel mossuk ki gyakran, nehogy elmossa a habarcsot a kövek felületén. Ügyeljünk továbbá arra is, hogy megfelelően egyenletes legyen a „fugakép” a burkolat teljes felületén.

Egyes Otti vagy természetes kőburkolatnak jól áll, ha telibe fugázzák, de van olyan eset is, amikor ez nem kívánatos. Ha szeretnénk kissé kopottas, rusztikus burkolati összképet, akkor a fugafátyol még kívánatos „összetevő”, egyfajta látványelem is lehet. Gyakoribb esetben ennek a finom „lisztes-ködös” fátyolnak az eltávolítása a cél, vagyis minél tisztább felület elérése.
Ha a burkoláskor a fugaanyagot nem égettük a felületre, akkor egészen könnyű helyzetben vagyunk, mert egy enyhe ecetes-vizes áttörlés segíthet a végső felületi kép elérésében. Erősebb szennyezettség esetén háztartási sósav és víz elegye a megoldás.
Végezzünk próbát egy kisebb, „eldugott” felületen! Figyelem: a sósav túlságosan töményen alkalmazva kikezdheti a kő felületét, mert a kálciumkarbonát ellensége a sav! Mértékkel alkalmazzuk: pl. 10% sósav, 90% víz. Ha ez nem segít, akkor próbálkozzunk 20%-val, és így tovább.
Nagyobb ragasztó, illetve fugamaradványok csiszolóvászonnal is eltávolíthatók a felületről. A beton és a műkő felületén jelentkező karbonátos foltok a technológiából eredő természetes folyamatok eredményei és a burkolat kézműves-természetes jellegét fokozzák. Nem számít hibának, de ennek mértéke, láthatósága viszonylag szabályozható.

A különféle szennyeződésektől, illetve a vízbeszivárgástól gyakran óvni szeretnénk a burkolatot. Ennek a felületkezelésnek az anyaga, mértéke függ az elérni kívánt összképtől és a burkolat funkciójától.

 Az impregnálás a felületkezelésnél egyszerűbb, olcsóbb megoldás. Az impregnáló anyagok többnyire vízbázisú, egykomponensű víztaszító anyagok. A burkolat felületén réteget nem képeznek, de beszívódnak a felületbe és kitöltik a póruskamrákat. Így mérsékelten megakadályozzák a szennyeződések (kávé, vörösbor, olaj, kóla), valamint a víz bejutását. Az impregnáló anyagok egy része kismértékben színelmélyítő hatású, mint a Sorell Wall Protection, egy része pedig semleges, láthatatlan marad a száradási idő után, mint a Sorell GPUR.